Rólunk

A „Magyar Shakespeare Bizottság” szellemi-irodalmi életünk egyik búvópatakjaként hol előtűnik, hol eltűnik a 19. század óta.

A kezdetek 1860-ra datálódnak. A Bach-korszakot követően az újjáéledő Kisfaludy Társaság az első teljes magyar Shakespeare kiadását tekintette fő feladatának. Ennek a fordítói-kiadói vállalkozásnak a megszervezésére alakult meg az első Shakespeare-bizottság Arany János elnökletével. A magyar kultúra az első kötet megjelentetésével (Szász Károly: Othello, Arany János: Szentivánéji álom) és az utóbbi darab bemutatásával ünnepelte Shakespeare születésének háromszázadik évfordulóját 1864 áprilisában. A 19 kötetből álló magyar Shakespeare-összkiadás egy magánember, Tomori Anasztáz nagylelkű anyagi támogatásának köszönhetően jelenhetett meg 1864 és 1878 között. E kiadói tevékenység kapcsán született meg az első magyar nyelvű Shakespeare-monográfia gondolata is (Greguss Ágost: Shakspere pályája, 1880). Ahogy a fordítások megjelentek, a bizottság visszahúzódott a látványos tevékenységtől.

Már a 20. század első évtizedében járunk, amikor újra lelkesedés és igény mutatkozik a szervezeti formára: létrejött a Kisfaludy Társaság második Shakespeare-bizottsága 1907-ben. Az újjáalakulás fő feladataként Shakespeare műveinek ismeretét és tudományos kutatását tűzte ki céljául. Ennek érdekében jött létre az Egyetemi Könyvtárban létrehozott első szakkönyvtár („Shakespeare-könyvtár”), a Magyar Shakespeare-Tár (a korabeli tudományos kutatás orgánuma) és a Kisfaludy Társaság új Shakespeare-összkiadásának hét kötete, mely végül töredékes maradt. A második bizottság már közpénzből tarthatott igényt a támogatásra. Működéséhez köthetők a rendszeres – műsorszámokkal kísért – felolvasások, ahogyan az újabb jubileum megünneplése is 1916-ban. A második bizottsághoz köthető Bayer József Shakespeare drámái hazánkban című monográfiájának megjelenése is (1909).

A hosszú, csendes évtizedeket újra a lelkesedés évei követték, amikor Fabiny Tibor szervezésében 1987-ben megalakult a harmadik Magyar Shakespeare Bizottság. Géher István és Fabiny Tibor szerkesztésében megjelent az Új magyar Shakespeare-tár (1988) első kötete, mely végül folytatás nélkül maradt. Ismét megszületett egy új Shakespeare-kánon kiadás gondolata, illetve az új fordítások hiányának kérdésköre (egy fordításpályázat lehetősége, valamint a fordítókat segítő, összefogó grémium hiánya is). A rendszerváltás eseményei aztán elterelték a figyelmet a bizottsági munkától, és bár a tevékenység még az 1990-es évek végén is pislákolt, végül teljesen felszámolódott.

Ez persze nem jelentette, hogy Shakespeare eltűnt volna a magyar szellemei életből, hiszen a középiskolákban tananyag maradt, szorgalmasan fordították, játszották a színpadon, és Shakespeare-kutatók új nemzedékei nevelődtek ki a különböző egyetemi műhelyekben. A 21. század elején Shakespeare markánsan jelen van a magyar kulturális életben. Ez a meghatározó jelenlét és az összefogás igénye vezetett újra a Magyar Shakespeare Bizottság újraéledéséhez 2013-ban. 2013-2016-ig a bizottság elnöke Nádasdy Ádám, titkára Almási Zsolt, az elnökség tagjai Fabiny Tibor, Eszenyi Enikő, Gedeon József, Pikli Natália és Szőnyi György Endre voltak. 2016-tól 2018-ig a bizottság elnöksége a következő tagokból állt: elnök Fabinyi Tibor, titkár Almási Zsolt, Eszenyi Enikő, Nádasdy Ádám (tiszteletbeli elnök) és Schiller Mariann, kooptált elnökségi tagok Gedeon József (2016 novemberében bekövetkezett haláláig), Pikli Natália, Szőnyi György Endre, valamint 2017-től Kiséry András. 2018-2023 között a bizottság elnöke Pikli Natália, titkára Almási Zsolt, tagjai Nádasdy Ádám, Fabiny Tibor, Schiller Mariann, Szőnyi György Endre, kooptált tagjai pedig Kiséry András és Rudolf Péter. 2023-tól a bizottság elnöke Almási Zsolt, titkára Schandl Veronika, a vezetőség tagjai: Kiséry András, Kiss Attila, Reuss Gabriella és Schiller Mariann, kooptált tagjai pedig Nádasdy Ádám, Pethő Nóra és Rudolf Péter.