Júlia kérdésének felvetéséhez nem kell nyelvfilozófusnak lenni, mint ahogy ahhoz sem, hogy belássuk a név nemcsak leír, hanem meg is határoz, bármennyire is szeretne Júlia ettől eltekinteni. Ahogy nem kell bölcsnek lenni ahhoz, hogy elfogadjuk a nevek, szavak előíró jellegét, ahhoz sem kell nyelvfilozófussá válni, hogy észrevegyük a Magyar Shakespeare Bizottság nevében fellelhető egy zavaró szó: „Bizottság”.
A Bizottság szó ugyanis kiszorító értelmű is lehet. A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a „Bizottság” „Valamely feladatra (alkalmilag) választott vagy kiküldött kisebb testület” (1992, 1. kötet 139.o.). A „bizottság” szó tehát sugallja azt, hogy egy adott feladatra a sok lehetséges ember közül keveset kiválasztanak, hogy elvégezzen egy feladatot, azaz a nagyobb halmazból egy kisebb részhalmaz kialakítása a cél. A Magyar Shakespeare Bizottság azonban inkább befogadó jellegű, hiszen mindenki tagja lehet, aki a Magyar Shakespeare Bizottság céljaival egyetért.
Másfelől a „bizottság” szó negatív, kellemetlen asszociációkat is keltet, hiszen egy bizottság feladata sokszor az, hogy maga elé idézi az embereket, hogy ott valamiről számot adjanak, majd a bizottság dönt, vajon a számadást elfogadja-e vagy sem. A Magyar Shakespeare Bizottság azonban nem maga elé citál embereket, hanem segíteni szándékozik William Shakespeare műveinek magyarországi befogadását, tehát inkább a „társaság” név lenne megfelelő. Lehet, ez a későbbiekben megváltozik, most azonban egyelőre a „bizottság” szó szerepel a nevében.
Miért hát e név? Két oka van annak, hogy Magyar Shakespeare Bizottság, és nem Magyar Shakespeare Társaság, lett ennek a szervezetnek a neve. A két ok közül az első a hagyománnyal való közösségvállalásra vezethető vissza, a másik ok pedig a jelenlegi szervezeti hovatartozásra. A harmadik Magyar Shakespeare Bizottság megalakulásánál már felvetődött a kérdés, hogy nem lenne-e szerencsésebb a „Társaság” nevet használni. Az alapítási dokumentumok szerint többen érveltek meggyőzően amellett, hogy az alakuló társaság vállaljon közösséget azzal a szervezettel, amely 1860-tól Arany János vezetésével működött. Az érv, tehát, a történelmi kontinuitásra alapozott. Az akkori társaság a történelmi hagyomány iránti tiszteletből tehát megtartotta a nevet, és így döntöttünk most is.
Még akkor is ragaszkodtunk a hagyományhoz, amikor teljesen világos, hogy a 19. századi Magyar Shakespeare Bizottság ténylegesen bizottságként működött. Így működött, hiszen a Kisfaludy Társaság kifejezett projektbizottságaként jött létre. Ez a projekt pedig a shakespeare-i drámák fordításának elősegítését és ellenőrzését tűzte ki célul. A Bizottság pályázatot írt ki, ugyanis, az egyes művek lefordítására, összevetette az elkészült fordításokat, majd döntött, melyik fordítás érdemli meg a megjelenést. Tehát pontosan azt tette, amit egy bizottságnak tennie kellett.
A tradíció ápolásán, a folyamatosság fenntartásán kívül a szervezeti hovatartozás is érv a „Bizottság” név mellett. A Magyar Shakespeare Bizottság jogi és pénzügyi okok miatt nem kíván egyelőre teljesen önálló társasággá alakulni. A teljes önállóság helyett inkább egy nagyobb, hasonló, bár nem egészen hasonló célokkal működő szervezethez csatlakozik, név szerint a Magyar Anglisztikai Társasághoz (Hungarian Society for the Study of English), amelynek részben független munkabizottságaként működik.
„Eh, mi a név?” A név tehát leír és meghatároz, de nem egészen. A Magyar Shakespeare Bizottság ugyanis munkabizottság, de nem a szó „kiszorítás”, „ellenőrzés”, „visszafogás”, hanem a legnemesebb értelemében. A Magyar Shakespeare Bizottság olyan bizottság, amely azért dolgozik, hogy az összetartozás és barátságok révén elősegítse William Shakespeare kultúraformáló jelenlétét Magyarországon.
Almási Zsolt
Vélemény, hozzászólás?